Szeretsz, de csak kihasználnak?
2024.02.24.
Megnyitod a szívedet és csak bántanak? Szeretsz, de csak kihasználnak?
Sokat gondolkoztam az utóbbi időben azon, hogy miért lehet az, hogy egész életemben folyton csak
adok és adok önzetlenül, mindent megteszek másokért, és szinte semmit nem kapok vissza. Se
szeretetet, se elismerést, se tiszteletet, de sokszor még figyelmet sem.
Ilyenek lennének a mai emberek? Tényleg ennyire egoista, önimádó, nárcisztikus hajlamokkal
tűzdelt lenne az emberiség? Vagy csak én vonzom ezeket?
Aztán rájöttem, hogy minden belőlem indul ki.
Én jó ember vagyok, ezt is gondolom magamról, és ezt is mutatom kifelé. Hiszen sosem kérek semmit
semmiért cserébe, csak esetleg egy kis figyelmet és elismerést, visszajelzést.
Mindenkiben él egy kép, hogy milyen egy jó ember.
És ha azt gondolod, hogy te egy jó ember vagy, akkor alkalmazkodni szeretnél ehhez a képhez. Így
fogsz viselkedni folyamatosan.
-Alkalmazkodsz másokhoz
-Önzetlenül szeretsz
-Mindenkit magad elé sorolsz
-Mindig lehet rád számítani
-Mindig kész vagy segíteni bárkinek
Igazából másoknak legyen jó, aztán az hogy én, hogy érzem magam az tök mindegy, majd úgyis
túlélem, feldolgozom valahogy.
Ismerős?
Ez a fajta megfelelési kényszer oda vezet, hogy mindenki azt gondolja rólad, hogy te milyen jó ember
vagy, csak éppen te nem hiszed el ezt magadról, és ezért kell folyton a külső megerősítés.
Én nem hittem el, hogy szerethető vagyok, azért aki vagyok.
Nem hittem el, hogy mások úgy is elfogadnak, ha nem teszek meg értük mindent erőmön felül is,
magamat teljesen hátra sorolva.
Nem álltam ki a saját szívből jövő álmaimért, mert fogalmam sem volt róla, hogy valójában mik is
azok.
Igazából ez volt a normális működésem, aztán elkezdtem felismerni ezeket, elkezdtem dolgozni
ezekkel. Olyan volt ez az utazás mint egy hagyma, mindig volt (van) egy réteggel beljebb.
Az Aroma Freedom technika volt az egyik nagy segítségem ebben. Hiszen a legtöbb gyökér, ami
ennek a megfelelési kényszernek a kialakulásához vezetett az ott volt a tudatalattimban
belekódolva. Ott volt elfelejtett emlékek, érzések formájában, amikre tudatosan talán sosem
emlékeztem volna…
De ahhoz, hogy igazán jó ember legyek kellett ez az utazás.
Egyszerű? Nem! Megéri? Igen.
Mert nincs annál felemelőbb érzés, mint elfogadni és szeretni magadat úgy, ahogy vagy, azért aki
vagy, a hibáiddal együtt. Mindannyian tökéletlenül tökéletesek vagyunk.
Szinte minden a gyerekkorunkból jön. Mit láttunk, mit hallottunk, mit éreztünk vagy épp nem
éreztünk, de szerettünk volna. Ismertük és tudtuk kezelni az érzéseinket?
Te tudod mit szeretnél valójában?
Képes vagy elmondani ezt a környezetednek?
Képes vagy nemet mondani?
Hányszor gondolkozol azon, hogy vajon mit gondolnak rólad az emberek?
A környezeted nem akar bántani (általában) csak visszatükröz téged. Ha te folyton másokra figyelsz,
akkor, hogy várod el, hogy ők figyeljenek rád?! Ez anyaként különösen fontos, hiszem sokszor
feláldozzuk magunkat az anyaságnak, és elfelejtjük, hogy előtte is volt életünk. Nők vagyunk, és nem
házi rabszolgák.
Ha megpróbálsz majd kiállni magadért az nem lesz egyszerű, hiszen a környezeted nem ezt szokta
meg tőled. De legyél kitartó és következetes.
Mindaddig amíg azt érzed kihasználnak, nem fogadnak el az emberek, addig nem szereted magadat
eléggé.
Szóval először kezd el te megszeretni magadat, mert ha ez megvan, akkor olyan magabiztosságot, és
elégedettséget fogsz sugározni kifelé, amit az emberek vonzónak fognak találni, és fel fognak nézni
rád, ahelyett, hogy sajnálnának.
Ha úgy érzed szükséged van egy kis önbizalom növelésre, akkor gyere az Ingyenes Önbizalom hete
kihívásomba március 1-7 között.